Budapest Sportaréna, 2018, január 27-28. Esküvő kiállítás…Feszült várakozással teli izgalom, tervezés, szervezés, pakolás, majd a standépítés (vajon sikerült-e megálmodni azt, amit az ifjú párok szívesen megnéznek, ahol megállnak beszélgetni, ahol úgy érzik, érdemes eltölteni pár percet…).
Szombat délelőtt 10 óra.
Nyitják a kapukat…fokozódik az adrenalin. Andi mama másodszor hozta el a szenzációs házi sütiket, de már most rutinosabb, mint sokan itt az Arénában. Mellette nekem több év előnyöm van, de sosem tudom, felkészültem-e úgy, ahogy elvárom magamtól. Soha nem egyszerű, hisz – bár minden évben új párok jönnek el egy-egy kiállításra – vallom azt, hogy nem vihetem minden évben ugyanazokat a meghívókat, ültetőket, és nem lehet minden évben ugyanaz a dekoráció. Még akkor sem, ha másoknál ezt láttam…már nem is egyszer. De mi mások vagyunk, fejlődünk, változunk, újabb ötletek jutnak eszünkbe, más formák, színek, egy újabb ízvilág.
Délre már mindketten biztosak voltunk abban, hogy jól döntöttünk. A párok, vagy menyasszonyok nem mentek el szó nélkül mellettünk. Akkor sem, ha már volt meghívójuk, vagy már megrendelték a süteményt a nagy napra. Minden kedves szónak örültünk, és jó volt látni, ha a fiatalok, vagy éppen az őket képviselő szülők csillogó szemmel álltak meg mellettünk, és – ha csak 1 percre is – de elidőztek a standunknál, fotóztak. Olyan gyorsan röppent el 8 óra, hogy szinte észre sem vettük. Hol Andi, hol én, de legtöbbször mindketten beszéltünk egyszerre az ifjú menyasszonnyal, vőlegénnyel. Ki együtt, ki külön-külön szeretné majd látni a munkánkat a nagy napján. Ültetők, ültetési rend, menükártya, és persze hónapokkal korábban a meghívók.
Együtt tervezzük, együtt valósítjuk meg az álmaitokat.
Nem is tudtuk, hogy mire számítsunk vasárnap…és az a 8 óra talán még gyorsabban szaladt át rajtunk, mint az első. Szinte nem volt üresjárat, mint az elmúlt években. Mintha tényleg egyre több fiatal gondolná azt, hogy hivatalosan is összeköti az életét. Több menyasszony kérte el és vitte magával az asztalra kitett mintadarabokat. Nem bírták otthagyni, mert azonnal beleszerettek. Közben párjaik kóstolgatták a süteményeket, és meggyőződtek arról, hogy jól döntenek, ha Anditól rendelik meg az aprósüteményt vagy a tortát.
Összegezve: 16 óra tömény izgalom, nem számoltuk hány beszélgetés, hány ifjú pár vagy szülő köszönte meg a lehetőséget, azt, hogy találkozhatott velünk. Ezek a jelzések, ezek a kapcsolatok, beszélgetések, találkozások ültetik el bennünk januárban, hogy jövőre újra itt a helyünk, ismét keményen kell dolgoznunk a következő hónapokban azon, hogy újabb pároknak nyerjük el a bizalmát, a szeretetét. Köszönet mindenkinek, aki segített az előkészületekben, az építésben, bontásban.
A legnagyobb köszönet pedig azoké, akik, eljöttek, megnéztek bennünket, beszélgettek velünk, az IFJÚ PÁROKnak!
Viszontlátásra 2019-ben is!
MagicArt